Kezdetét veszi a szén-dioxid eltávolítása a tengerekből az Egyesült Királyságban
Egy forradalmi projekt indult el Anglia déli partján, amely a tengervízből kívánja eltávolítani a szén-dioxidot, ezzel hozzájárulva a klímaváltozás elleni küzdelemhez. A SeaCURE néven ismert kis léptékű kísérleti programot az Egyesült Királyság kormánya finanszírozza, amely a klímaváltozás elleni technológiák felfedezésére irányuló törekvéseinek részeként jött létre. A klímatudósok széles körben egyetértenek abban, hogy a legfontosabb feladat a üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, amely a globális felmelegedés fő oka. Ugyanakkor sok szakember úgy véli, hogy a megoldás részeként figyelembe kell venni a már kibocsátott gázok megkötését is. Ezt a folyamatot általában három különböző megközelítéssel végzik: gázok közvetlen megkötésével a kibocsátás forrásánál, a levegőből való eltávolítással, vagy éppen a tengervízből való kinyeréssel.
A SeaCURE projekt különlegessége abban rejlik, hogy arra kíváncsi, mennyire hatékony lenne a bolygót melegítő szén-dioxid eltávolítása a tengervízből, hiszen a vízben a szén-dioxid koncentrációja sokkal magasabb, mint a levegőben. A projekt bejáratához a Weymouth Sealife Centre mögé kell menni, ahol egy tábla figyelmeztet arra, hogy „Vigyázat: angolna haraphat”. Ez nem véletlen, hiszen ez a helyszín ad otthont a projektnek, amely egy csőhálózaton keresztül szívja fel a tengervizet, majd azt a parton dolgozza fel. A célja, hogy kiderítse, a szén-dioxid eltávolítása a vízből költséghatékony módja lehet a levegőben lévő klímaváltozást előidéző CO2 mennyiségének csökkentésére.
A projekt folyamata a tengervíz kezelési folyamatával kezdődik, amelynek során a vizet savasabbá teszik. Ez elősegíti a vízben oldott szén-dioxid gáz halmazállapotba való átalakulását, amely így felszabadulhat a légkörbe. A folyamat során az „eltávolító” egy nagy rozsdamentes acél tartály, amely maximálisan kihasználja a savas tengervíz és a levegő közötti érintkezést. Az így keletkező CO2-t a rendszer elszívja, majd koncentrálja, így készen áll a tárolásra. A savas vízhez ezután lúgot adnak, hogy semlegesítsék a savasító anyagokat, majd a kezelt vizet visszapumpálják a tengerbe, ahol újra képes lesz CO2-t felvenni a légkörből.
Jelenleg a SeaCURE projekt által eltávolított CO2 mennyisége viszonylag kicsi, évente legfeljebb 100 tonna, ami kevesebb, mint egy transzatlanti repülőgép által kibocsátott szén-dioxid mennyisége. Ennek ellenére a projekt mögött állók hisznek abban, hogy a világ óceánjainak mérete lehetőséget ad a technológia nagyobb léptékű alkalmazására. A SeaCURE támogatói arra figyelmeztetnek, hogy ha a világ óceánjainak felszínén lévő víz 1%-át sikerülne feldolgozni, az évente akár 14 milliárd tonna CO2 eltávolítását is lehetővé tehetné. Ehhez azonban a teljes folyamatot megújuló energiaforrásokkal, például tengeri napelemekkel kellene üzemeltetni.
A projektben résztvevő szakemberek, mint Dr. Paul Halloran, hangsúlyozzák, hogy a tengervíz használatának számos előnye van, hiszen a vízben lévő szén-dioxid mennyisége körülbelül 150-szerese a levegőben található mennyiségnek. Ugyanakkor nem mentes a kihívásoktól sem, például az energiaszükségletek magas volta miatt. Az Intergovernmental Panel on Climate Change szakértője, Dr. Oliver Geden szerint a szén-dioxid eltávolítása elengedhetetlen ahhoz, hogy elérjük a nettó nullás kibocsátást, ami szükséges a további felmelegedés megállításához.
A SeaCURE projekt 3 millió fontos támogatást kapott a kormánytól, és része annak a 15 pilot projektnek, amelyek célja a klímaváltozás elleni technológiák kifejlesztése és tárolása. Az energiaminiszter, Kerry McCarthy szerint az üvegházhatású gázok eltávolítása elengedhetetlen a nettó nulla kibocsátás eléréséhez, és az innovatív projektek, mint a SeaCURE, fontos szerepet játszanak a zöld technológiák létrehozásában. Azonban felmerül a kérdés, hogy a nagy mennyiségű alacsony szén-dioxid tartalmú víz milyen hatással lesz a tengerek élővilágára. Jelenleg a Weymouth-ban a víz olyan kis mennyiségben kerül a tengerbe, hogy valószínűleg nem okoz jelentős hatást, de a projekt környezeti hatásait kutatják. A kutatások egyike, amelyet Guy Hooper végez, arra összpontosít, hogy a tengeri élőlények hogyan reagálnak az alacsony szén-dioxid tartalmú vízre, és bár az elsődleges eredmények azt mutatják, hogy a víz mennyiségének növelése hatással lehet a környezetre, a kutatók hangsúlyozzák, hogy a potenciális hatásokat figyelembe kell venni a jövőbeli fejlesztések során.
