Dimbleby: A szabad piac örökkévalónak tűnt, míg Trump be nem lépett
Az 1974-es év sok szempontból emlékezetes marad, különösen a gazdasági helyzet és a politikai feszültségek miatt. Az infláció folyamatosan emelkedett, és a brit kormány mély konfliktusba került a szakszervezetekkel a munkavállalói bérek körül. A kormány látszólag tehetetlen volt: ha szembeszálltak a bányászokkal, a sztrájkok akár az energiaszolgáltatásokat is leállíthatták, míg ha engedtek a követeléseknek, az infláció még inkább elszállt volna. Ekkor érkezett a globális olajválság, ami teljes káoszba sodorta a gazdaságokat, köztük Nagy-Britanniát is. A kormány háromnapos munkahétet vezetett be, és a villamosenergia-kimaradások mindennapi jelenséggé váltak, váratlan sötétségbe borítva a városokat. A kormány pedig szinte elvárta, hogy az emberek egyszerűen megbirkózzanak ezzel a helyzettel.
1974 volt az az év is, amikor elkezdtem a BBC Panorama című aktuális eseményeket feldolgozó műsorát vezetni. A műsor során sok időt töltöttünk a társadalmi és gazdasági problémák vitatásával. Különböző nézőpontok és javaslatok merültek fel arról, hogyan lehetne kezelni a válságot. Volt, aki azt javasolta, hogy a szakszervezetek hatalmának visszaszorításához katonai puccsra lenne szükség. Ekkor került elő egy radikális ötlet is, amelyet Keith Joseph, a Konzervatív Párt politikusa vetett fel. Ez az ötlet a szabad piac elvére épült, amely azt jelentette, hogy Nagy-Britanniának el kellene szakadnia a második világháború utáni konszenzustól, amely szerint a kormánynak kellett irányítania a gazdaságot. Joseph meglepődött, hogy a stáb nem értette meg az általa javasolt elvet, amely akkor még nagyon távolinak tűnt a mainstream politikától.
A szabad piac gondolata a 1980-as években, Margaret Thatcher kormányzása alatt vált valóra, és gyorsan megmutatta, hogy a radikális elképzelések hogyan válnak a mindennapi valóság részévé. Míg a 2020-as években ez az ötlet már nem tűnik olyan forradalminak, akkoriban sokan kételkedtek abban, hogy sikerülhet az, amit Thatcher megvalósított. A brit társadalom számára a magánvállalatok kulcsszereplővé váltak az alapvető közszolgáltatások, mint a víz, villamos energia és közlekedés terén. Thatcher hite abban állt, hogy a gazdaság sokkal sikeresebb lenne, ha ezeket a szolgáltatásokat a magánszektor irányítaná, így a kormányzat kezei közül kiemelve azokat.
A 1980-as évek végére, Thatcher reformjainak következtében, a brit társadalom szerkezete drámaian megváltozott. Az állami vállalatok privatizációjával óriási összegeket, mintegy 60 milliárd fontot vontak be, és körülbelül 15 millió brit állampolgár lett részvényes. Ez nem csupán gazdasági, hanem kulturális forradalmat is jelentett, újraértelmezve a brit társadalom kapcsolatát a pénzzel és a kormányzattal. A privatizáció mellett a pénzügyi szektor reformja, a „Nagy Robbanás” néven ismert esemény, lehetőséget adott a közembereknek, hogy részesedjenek a korábban zárt világban.
Azonban a szabad piac filozófiája is kezdett meginogni. James Goldsmith, egy sikeres üzletember, aki a 80-as évek reformjait kihasználva hatalmas vagyont szerzett, arra figyelmeztetett, hogy a rendszer alapvető hibával bír. A maximális profitra való törekvés azt eredményezte, hogy a vállalatok elhagyták saját bázisukat, így munkahelyek szűntek meg a nyugati országokban. Goldsmith előre jelezte, hogy a vállalatok a legnagyobb profit elérése érdekében képesek lesznek a gyártást külföldre telepíteni. Azt is hangsúlyozta, hogy Nagy-Britannia szuverenitását feladta az olyan nemzetközi szervezeteknek, mint az Európai Unió, így a globális piacok határozták meg a politikai döntéseket.
A helyzet azóta csak romlott. Az emberek közötti egyenlőtlenségek nőttek, és a közösségek szétesése vált a normává, míg a vállalatok profitot termeltek. A 2016-os Brexit népszavazás eredménye világosan megmutatta, hogy a legnagyobb támogatást azok a közösségek kapták, akik úgy érezték, hogy a globalizáció nem működik az ő javukra. A részvényesek nem váltak a várva várt gazdasági virágzás szimbólumaivá, és a privatizáció során keletkezett adósságok terhei a közszolgáltatások minőségére is rányomták a bélyegüket.
A szabad piac eszméje tehát ma már nemcsak gazdasági, hanem társadalmi szempontból is megkérdőjelezhető. A kérdés az, hogy a jövőben képes lesz-e alkalmazkodni a folyamatosan változó globális kihívásokhoz, vagy végleg be fog dőlni a benne rejlő ellentmondások miatt. A történelem tanulságai alapján a válaszok keresése nemcsak a politikai elit, hanem minden polgár számára elengedhetetlen.
