Az élet rejtélye más bolygókon és a következmények az emberiség számára
A tudományos felfedezések nemcsak tudásunkat bővítik, hanem képesek megváltoztatni az emberi pszichét is, ahogy újra és újra megmutatják nekünk az Univerzum hatalmas méreteit és a bennünket körülvevő világban elfoglalt helyünket. Ilyen mérföldkő volt, amikor először kaptunk képet a Földről az űrhajók által, és most egy újabb jelentős pillanat áll előttünk, mivel a K2-18b nevű bolygón olyan gáz nyomaira bukkantak, amely a Földön egyszerű tengeri organizmusok által termelődik. E felfedezés alapján a tudományos közösség egyre közelebb kerül ahhoz a kérdéshez, hogy létezik-e élet más világokon, és hogy nem vagyunk-e egyedül az Univerzumban. Prof. Nikku Madhusudhan, a Cambridge-i Egyetem Csillagászati Intézetének vezetője megjegyezte: „Ez alapvetően a legfontosabb kérdések egyike, és lehet, hogy a válasz küszöbén állunk.”
Az emberi történelem során a múltban sokféle mítosz és történet született az égi lényekről, akik talán az éjszakai égbolton laknak. A 20. század elején a csillagászok egyenesen vonalakat véltek felfedezni a Mars felszínén, amiből az a spekuláció született, hogy a közeli bolygón egy fejlett civilizáció létezhet. Ez az elképzelés rengeteg tudományos fantasztikumot inspirált, a repülő csészealjaktól a kis zöld idegenekig, és gyakran a kommunizmus terjedésétől való félelem idején, az űrből érkező látogatókat mint fenyegetéseket mutatták be.
Azonban most, több évtizeddel később, a legfrissebb felfedezések nem a Marsról vagy a Vénuszról érkeztek, hanem egy távoli csillag körüli bolygóról, amely több száz trillió mérföldnyire található. A kihívás részét képezi, hogy a kutatók tudják, hol keressék az idegen életet. A NASA Marsra irányuló kutatásának fókusza 1992-ben kezdett áthelyeződni, amikor felfedezték az első bolygót, amely egy másik csillag körül kering. Azóta közel 6000 exobolygót azonosítottak, amelyek közül sok gázóriás, mint a Jupiter és a Szaturnusz, míg mások túl forrók vagy túl hidegek ahhoz, hogy folyékony víz létezzen rajtuk.
Azok a bolygók, amelyek az úgynevezett „Aranyhaj Zónában” találhatóak, ideális távolságban helyezkednek el a csillaguktól, amely lehetővé teszi az élet kialakulását. Prof. Madhusudhan úgy véli, hogy a galaxisunkban több ezer ilyen bolygó létezhet. Ahogyan a kutatók felfedeztek új exobolygókat, új műszereket is kifejlesztettek, amelyek képesek az atmoszféráik kémiai összetételét elemezni. Az elképzelés az volt, hogy a csillag fényének apró részleteit megfigyelve bioszigetúrákat, azaz olyan molekulákat keressenek, amelyeket csak élő szervezetek termelnek.
A NASA James Webb Űrtávcsöve, amely a legújabb felfedezés során a K2-18b bolygón észlelte a gázt, a valaha készült legfejlettebb űrtávcső, és 2021-es indítása óta óriási izgalmat keltett a tudományos közösségben. A Webb azonban nem tudja felfedezni a Földhöz hasonló, apró bolygókat, mivel a közeli csillagok fénye túl erős. Ezért a NASA a 2030-as évekre tervezi a Habitable Worlds Observatory (HWO) elnevezésű projektet, amely képes lesz felfedezni és mintát venni a Földhöz hasonló bolygók atmoszférájáról.
A következő évtizedben elindul az Európai Déli Obszervatórium (ESO) Extrém Nagy Távcsöve (ELT), amely a világ legnagyobb tükörrel rendelkezik, 39 méteres átmérőjével, így lényegesen részletesebb képet tud nyújtani a bolygók atmoszférájáról. Prof. Madhusudhan azonban reméli, hogy két éven belül elegendő adatot gyűjt össze ahhoz, hogy egyértelműen bizonyítani tudja a K2-18b körüli bioszigetúrák létezését. Még ha sikerül is elérnie célját, ez nem ünneplést fog eredményezni, hanem egy új tudományos vitát indít el arról, hogy vajon a bioszigetúrák nem életre kelthető, nem élő folyamatok eredményei-e.
A tudományos közösség számára a másik izgalmas lehetőség a saját Naprendszerünkben lévő élet felfedezése, amelyet robot űrhajók segítségével lehetne elérni. Az ESA ExoMars roverje, amelyet 2028-ra terveznek, a Mars felszíne alá fúrva keres majd élet nyomait. A Mars szélsőséges körülményei miatt a fosszilis múltbeli élet felfedezése valószínűbb. Kína Tianwen-3 missziója, szintén 2028-ra tervezve, mintákat gyűjt és 2031-re visszahozza azokat a Földre.
A NASA és az ESA is űrhajókat indít a Jupiter jégsapkás holdjaihoz, hogy megvizsgálják, van-e víz a jég alatt. Azonban ezek az űrhajók nem az élet keresésére készültek, hanem hogy előkészítsék a terepet a jövőbeli missziók számára. Prof. Michele Dougherty, a Londoni Imperial College planetológiai szakértője hangsúlyozza, hogy ez egy hosszú és fokozatos folyamat, amelyben a következő lépés egy landoló egység küldése lesz.
Prof. Dougherty véleménye szerint, ha egyszer felfedeznek egyszerű életformákat, az nem garantálja a bonyolultabb életformák létezését. Ugyanakkor prof. Madhusudhan becslése szerint az egyszerű életformák meglehetősen gyakoriak lehetnek a galaxisban. A kérdés az, hogy hogyan alakulnak ki a bonyolult életformák, és hogy milyen körülmények szükségesek ehhez. Dr. Robert Massey, a Royal Astronomical Society ügyvezető igazgatóhelyettese is osztja a nézetet, miszerint az intelligens élet megjelenése sokkal valószínűtlenebb, mint az egyszerű életformáké.
Mindezek a felfedezések és a tudományos előrehaladás azt jelzik, hogy az élet más világokon nem csupán fantázia, hanem a tudományos közösség szorosabb együttműködését és új megközelítéseket igényel. A kutatók optimisták, és sokan úgy vélik, hogy a kérdés már nem az, hogy felfedeznek-e életet más bolygókon, hanem az, hogy mikor. A felfedezés, ha bekövetkezik, nem félelmet, hanem reményt hozhat, hiszen a világmindenség új megértését és egy új perspektívát kínálhat számunkra. A felfedezés hatására lehetősége nyílhat arra, hogy újraértékeljük helyünket az Univerzumban, és talán arra is, hogy egyesüljünk mint emberi faj a közös céljaink érdekében.
