Kitoloncolt bandatagok új lehetőséghez jutnak egy call centerben
Alberto Salagan története sokak számára példát mutat arra, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük a deportáltaknak, valamint hogy milyen lehetőségek rejlenek a második esélyekben. Alberto januárban került vissza Mexikóba, ahol született, de amely országot csecsemőkorában hagyott el szüleivel, hogy az Egyesült Államokban építse fel életét. Acapulcóban született, majd mindössze hat hónaposan költözött családjával Kaliforniába. Az ottani élet, a bandák vonzereje és a bűnözés világába való belépés nemcsak fiatalkorában, hanem később is mély hatással volt rá. Miután San Diegóban letartóztatták bandatevékenység miatt, visszatért Mexikóba, éppen akkor, amikor Donald Trump hivatalba lépett. Alberto számára ez a visszatérés sokkoló élmény volt. „Totálisan elveszettnek éreztem magam. Nincs család, nincs étel, nincs ruha, semmim sincs” – mesélte.
A nyelvtudás, amelyet gyermekkora óta elfelejtett, végül segített neki abban, hogy elkerülje a nyomort. Egy deportáltakat támogató szervezeten keresztül értesült arról, hogy a helyi EZ Call Center angolul beszélő munkavállalókat keresett. A telefonos értékesítéssel foglalkozó munka nem túl jól fizetett, de a jutalékokkal együtt biztosította számára a szükséges stabilitást. „Tennem kellett valamit, hogy talpra álljak” – mondta Alberto, aki azóta a call center dolgozói közé tartozik, ahol a legtöbben szintén deportáltak. A cég tulajdonosa, Daniel Ruiz saját tapasztalatai alapján alapította meg a vállalkozást, hiszen ő is Mexikóban született, de az Egyesült Államokban nőtt fel, mielőtt alacsony szintű drogügy miatt deportálták. Daniel elmondta, hogy a munkatársai közötti kultúrsokk érzése közös élmény, hiszen mindannyian az amerikai kultúrában nőttek fel, családjuk és életük is ott maradt.
Az EZ Call Centerben a munkatársak amerikai telefonos számokat hívnak, és bár a telefonálás különféle területeket ölel fel, a kliensek gyakran nem is tudják, hogy Mexikóból beszélnek velük. Daniel Ruiz hangsúlyozta, hogy azokat az embereket, akik fiatalon bűnözésbe keveredtek, de készek új életet kezdeni, megbízható alkalmazottakként kezeli. „Szinte soha nem rendelkeznek újabb bűncselekménnyel, és megvan bennük a megfelelő fegyelem ahhoz, hogy megtartsák a munkájukat” – tette hozzá.
A Trump-adminisztráció deportációs politikája sokakat érintett, és Daniel saját tapasztalatai alapján alapította meg a Borderline Crisis Center nevű jótékonysági szervezetet is, amely élelmiszert, szállást és támogatást nyújt a deportáltaknak. Amikor Trump elnökként bejelentette, hogy megkezdi a legnagyobb deportálási hullámot az Egyesült Államok történetében, sokan féltek a nagy számú visszatérőtől. A mexikói kormány adatai azonban azt mutatták, hogy a deportálások száma a Trump-adminisztráció második időszakának első három hónapjában alacsonyabb volt, mint az előző év azonos időszakában.
A deportáltak, akik Tijuana poros és veszélyes városába érkeznek, gyakran ellenséges fogadtatásra számíthatnak. A legkevesebb lehetőség a munkavállalásra még fontosabbá vált, hogy elkerüljék a bűnözésbe való visszacsúszást. Az EZ Call Center mellett egy másik nagyobb cég, az American Survey Company, szintén deportált munkavállalókat alkalmaz. Nora Diaz, a cég „boldogságfőnöke” elmondta, hogy náluk nem végeznek háttér-ellenőrzést, hiszen a múlt már nem számít. Az új kezdethez a munkahelyi támogatás és a közösség fontosságát hangsúlyozta, amit a deportáltak tapasztalnak.
Luis Luna, aki szintén deportált, mesélt arról, hogy milyen nehéz volt számára a régi életből való kilépés. Kaliforniában nőtt fel, és fiatalon rossz döntéseket hozott, amelyek végül életfogytiglanra juttatták. A börtönben elvégezte az összes elérhető oktatási programot, és rehabilitálta magát. Most, 50 évesen és sok tetoválással a testén, tudja, hogy nem sok második esélye lesz. „A családom itt az ASC, akikkel dolgozom. Ők a barátaim és a családom” – mondta Luis, hangsúlyozva, hogy a telefonos munka segített neki távol maradni a bűnözéstől.
Bár a Trump-adminisztráció deportációs programja nem érte el azt a szintet, amire sokan számítottak, a deportáltak, mint Alberto és Luis, a jövőben is segítségre szorulnak ahhoz, hogy új életet kezdhessenek, függetlenül a múltbéli bűneiktől. Tijuana városában sokan megtalálhatják a támogatást egy telefonhívás végén.
